Beskendorf Péter, Luther régi és kedves borbélymestere egyszer megkérdezte a reformátort, hogy adjon neki gyakorlati útmutatást a mindennapi imádkozásra. Luther a kérést ezzel a kis irattal teljesítette: "Eine einfältige Weise zu beten für einen guten Freund Meister Peter Balbier" címen 1535 tavaszán jelent meg Wittenbergben. Ugyanebben az esztendőben még több kiadást is ért s pedig részben bővítve. Eredetileg ugyanis a könyvecske a Tízparancsolat tárgyalásával befejeződött, csak a későbbi bővített kiadás csatolta hozzá az előzőkhöz az Apostoli Hitvallásból font "négyszeres koszorúcskát". A fordítás e bővített kiadás alapján készült.

Egyszerű útmutató az imádkozásra

Fordította: Balikó Zoltán
MAGYARORSZÁGI LUTHER SZÖVETSÉG - 1997
MAGYAR LUTHER FÜZETEK 6.

Sorozatszerkesztő:
ifj. Fabiny Tibor

Eredeti cím:
Eine Einfältige weise zu Beten für einen guten Freund
WA 38, 351-375

Beskendorf Péter, Luther régi és kedves borbélymestere egyszer megkérdezte a reformátort, hogy adjon neki gyakorlati útmutatást a mindennapi imádkozásra. Luther a kérést ezzel a kis irattal teljesítette: "Eine einfältige Weise zu beten für einen guten Freund Meister Peter Balbier" címen 1535 tavaszán jelent meg Wittenbergben. Ugyanebben az esztendőben még több kiadást is ért s pedig részben bővítve. Eredetileg ugyanis a könyvecske a Tízparancsolat tárgyalásával befejeződött, csak a későbbi bővített kiadás csatolta hozzá az előzőkhöz az Apostoli Hitvallásból font "négyszeres koszorúcskát". A fordítás e bővített kiadás alapján készült.

A fordítás alapjául a Luther műveinek weimari kiadásában található szöveg (WA 38, 351-375) szolgált, de felhasználtuk az ún. "Calwer-kiadás" (M. Luther: Ausgewählte Werke, Stuttgart, Calwer Vereinsbuchhandlung, II, 1931, 198-218) modern szövegét is. A fordításhoz néhány jegyzetet csatoltunk a szöveg jobb megértése végett. A fordítást Karner Károly és Sólyom Jenő nézte át.

Egyúttal "Imádkozzál" címen összegyűjtöttük Luther néhány szavát az imádkozásról. Luther e szavai műveinek kiadásában a következő helyeken találhatók meg: WA TR 5, 6287. - Nagy Káté, 77. lap. - WA TR 5, 5541., - Erl. 41, 29; 14, 52. - Nagy Káté, 80. lap. - WA 45, 681. - WA TR 6, 6751. - WA 50, 641. - WA TR 3, 3605. 2, 2264. - WA TR 2, 2742a. 1, 1212. - EA 21, 127. 1.

Hisszük, hogy Luther kis könyvecskéje jó szolgálatot tehet ma is mindazoknak, akik szeretnének megtanulni helyesen imádkozni.

"A vége pedig mindeneknek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok" (1 Péter 4, 7).

Tartalom

Imádkozni annyi, mint Istent segítségül hívni a szükségben
Így imádkozzál!
Miatyánk
Tízparancsolat
Apostoli hitvallás

Imádkozni annyi, mint Istent segítségül hívni a szükségben

Parancs van rá. Elsősorban azt kell tudnunk, hogy az imádkozásra Isten parancsa kötelez bennünket. A második parancsolatban ugyanis ezt hallottuk: Ne vedd hiába Isten nevét. Ebben benne van a felszólítás Isten szent nevének dicsőítésére és segítségül hívására minden szükségünkben, más szóval: az imádkozásra. Senki se gondolja: mindegy, akár imádkozom, akár nem imádkozom. Ostoba emberek idáig mennek őrültségükben: Minek imádkozzam? Ki tudja, törődik-e Isten az én imádságommal, meghallgatja-e? Ha nem imádkozom, majd imádkozik más! És így aztán megszokják, hogy sohasem imádkoznak. Azzal mentegetőznek, hogy elvetjük a hamis és képmutató imádságot; mintha azt is tanítottuk volna, hogy nem kell, sőt nem is szabad imádkozni.

Bármilyen csekély dologhoz fogunk hozzá, hívjuk segítségül Urunkat, Istenünket. Imádkozzunk! És imádkozzunk, még ha csak egy szelet kenyeret és egészséges testet ad is nekünk.

Aki nem imádkozik Istenhez, s nem hívja segítségül szükségében, az bizony nem tartja Őt Istennek, nem adja meg Neki isteni dicsőségét.

Ígéret van hozzá. Másfelől az késztessen és ösztönözzön bennünket még jobban az imádkozásra, hogy Isten ígéretet fűzött hozzá. Megígérte, hogy bizonnyal meglesz, amiért könyörgünk. Amint az 50. zsoltárban mondja: Hívj segítségül a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged. Krisztus pedig Máté evangélioma 7. részében azt mondja: Kérjetek, és adatik nektek stb. Mert aki kér, mind kap. Az effélének fel kellene ébresztenie szívünket, lángra gyújtania, hogy kedvvel és szívesen imádkozzunk.

Méltatlanságunk nem akadály. Megtévesztetjük és elrettentjük magunkat efféle gondolatoktól: Nem vagyok szent, sem elég méltó; ha olyan kegyes és szent lennék, mint szent Péter és szent Pál, szívesen imádkoznám. Félre az ilyen gondolatokkal! Mert ugyanaz a parancs, amely Pálnak szólt, nekem is szól. Az az imádság, amelyet én mondok, épp oly becses, szent és Istennek tetsző, mint szent Pálé vagy a legszentebbeké. Imádságunknak az Isten iránti engedelmességen kell alapulnia és állnia, tekintet nélkül a mi személyünkre, legyünk bár bűnösök vagy kegyesek, méltóak vagy méltatlanok.

A hit műve. Az imádság egyedül a hit műve, s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud. A keresztyének ugyanis nem magukra hivatkozva imádkoznak, hanem Isten Fiának nevében, akire meg vannak keresztelve.

A keresztyén ember mestersége. Ahogyan a cipész cipőt, a szabó ruhát készít, - a keresztyén imádkozik. A keresztyén ember mestersége az imádkozás.

Az egyház egyik ismertető jegye. A szent keresztyén nép külsőleg megismerhető az imádságon, Isten nyilvános dicséretén és a Neki szóló hálaadáson. Az egyház imádsága nagy csodákat művel.

Hatalom. Óh, mily nagy dolog a kegyesek imádsága! Mily hatalmas dolog Isten előtt! Egy nyomorult ember beszél a mennybéli Felséggel; nem ijed meg Tőle, sőt tudja, hogy Isten barátságosan rámosolyog Jézus Krisztusért. A szívnek és a lelkiismeretnek nem kell visszariadnia, méltatlansága miatt kétségeskednie, sem elrettennie, hanem bizonyosra veheti, hiheti, hogy Isten már is meghallgatta, amit Krisztusba vetett hittel kértünk. Nekünk minden oltalmunk és védelmünk egyedül az imádságban van. Az emberi dolgokban mindent az imádság által intézünk el. Valóban senki sem hiszi, milyen erős és hatékony a mi imádságunk, ha csak meg nem tapasztalta.

Meghallgattatik. Az a kiváltságunk, hogy mindenkor meghallgattatik az imádságunk. Ha ugyanis nem hallgattatik meg a mi akaratunk miatt, akkor is meghallgattatik Isten akarata miatt, mely jobb a miénknél. Mindenki, aki hittel hívja segítségül az Istent, meghallgattatik, és megkapja azt, amit kért, bár nem ugyanabban az órában és időben, ugyanazon módon vagy ugyanazt, ahogy kérte, mégis jobban, dicsőségesebben, mint amilyennek remélni mertük.

Ámen! Azon fordul meg az imádság hatalma, hogy megtanultunk-e Áment-t mondani rá. Vagyis ne kételkedjünk, hogy bizonnyal meghallgat az Isten, és meglesz. E szócska azt jelenti: bizonnyal, valóban. A hitet fejezi ki, ennek minden imádságban meg kell lennie. De: Isten igéje és ígérete műveli azt, hogy jó lesz a te imádságod, nem a te áhítatod. Mert éppen az Ő igéjére támaszkodó hit egyúttal az igazi áhítat is, anélkül minden más áhítat ámítás és tévedés.

Így imádkozzál!

Kedves Péter mester, úgy adom eléd, amint gyakorlom és amint én magam is imádkozni szoktam. Adja a mi Urunk Istenünk, hogy te vagy bárki jobban tudja végezni. Ámen.

Előfordul, hogy hétköznapi dolgaim vagy gondolataim miatt elhidegülök és elkedvetlenedem az imádkozástól, hiszen a test és az ördög minden úton-módon gátolja és akadályozza az imádkozást. Ilyenkor előveszem zsoltároskönyvemet, visszavonulok titkos kamrámba, vagy ha ideje és órája van, megyek a templomba a hívek közé. Azután elkezdem magamban mondogatni a tízparancsolatot, az Apostoli Hitvallást s ha még telik az időmből, Krisztusnak, Pálnak néhány mondását vagy a zsoltárokat hangosan, úgy amint a gyerekek szokták felmondani.

Ezért jó, hogy az ember reggel az első, este az utolsó dolgának az imádkozást tartsa. Gondosan óvakodjunk minden hamis áltató gondolattól, mint például: várj még kissé, majd úgy egy óra múlva imádkozom, előbb még el kell végeznem ezt, vagy azt. Az ilyen gondolat ugyanis elfeledteti az emberrel az imádkozást hétköznapi dolgok kedvéért. Ezek aztán annyira lekötik és körülfogják, hogy a végén aznap semmi sem lesz az imádkozásból.

Adódhatik azonban néha olyasmi is, ami van olyan jó vagy tán jobb is mint az imádkozás, különösen ha a szükség úgy hozza magával. Ilyen értelemben kell vennünk Szent Jeromos* mondását: "A hívőnek minden munkája imádság!" Hasonlóan mondja a közmondás is: "Aki hűségesen dolgozik, kétszeresen imádkozik!" - Ezt pedig azért mondom, mert a hívő ember munkája közben is féli és tiszteli Istent s az ő törvényére gondol, hogy senkivel se cselekedjék álnokul, ne lopjon, ne csaljon s ne sikkasszon. Munkáját e hit és gondolkodás kétségkívül imádsággá és istentiszteletté teszi.

Viszont ezzel szemben igaz az is, hogy a hitetlen ember munkája éppen az ellentéte az imádságnak. Aki hűtlenül végzi munkáját, kétszeresen vétkezik Isten ellen. A hitetlen ember szívének gondolatai ugyanis munka közben is szükségképpen olyanok, hogy azokkal megveti Istent és hajlandó törvényét megszegni, felebarátjával gonoszul bánni, lopni és hűtlenül sáfárkodni. Az ilyen gondolat nemde merő vétek Isten és ember ellen, s így a hitetlen ember munkája és dolga kétszeresen gonosz! Isten haragját gyűjti önmagára és szerencsétlen flótás, kontár marad egész életében.

Az állandó imádkozásról azt olvassuk: "Szüntelen imádkozzatok!" (1 Thessz 5, 17)* Az embernek szüntelen őrizkednie kell a bűntől és hamisságtól. Ezt azonban nem tesszük, ha nem féljük Istent s parancsolatait nem tartjuk szem előtt. Így int az első zsoltár: "Boldog ember az, aki Isten törvényéről gondolkodik éjjel és nappal," stb.

Arra is ügyelni kell, hogy el ne szokjunk a helyes imádkozástól. Ne képzeljük valami "szükséges jócselekedet"-nek, - hiszen semmiképpen sem az. Különben idővel ellanyhulunk és ellustulunk, elhidegülünk és megfáradunk az imádkozásban s végtére teljesen megundorodunk tőle. Az ördög bezzeg nem lustálkodik körülöttünk, magunk is szívesen hajlunk a bűnre és ellenszegülünk az imádkozás lelkének.

Ha már most eltöltötték szívedet buzgósággal a hangosan elmondott igék, akkor térdelj le vagy állj meg összekulcsolt kézzel, nézz az ég felé s mondd hangosan vagy magadban lehetőleg kevés szóval:

Mennyei Atyám, édes Istenem! Haszontalan, bűnös ember vagyok, méltatlan arra, hogy szememet, kezemet Hozzád emeljem s imádkozzam. De Te mindnyájunknak megparancsoltad, hogy imádkozzunk, és megígérted, hogy meghallgatsz. Te magad tanítottál bennünket drága Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, mit és hogyan imádkozzunk. Ezért a Te parancsolatod szerint, Néked engedelmeskedve jövök. A Te kegyelmes ígéretedre bízom magamat és az én Uram Jézus Krisztus nevében imádkozom a földön levő minden szent keresztyén híveddel együtt, amint Ő tanított engem: "Miatyánk ki a mennyekben vagy" stb. végig szóról-szóra.

Miatyánk

Azután ismételj meg egy részt vagy amennyit akarsz, például az első kérést:

Szenteltessék meg a Te neved! Azután mondd: Uram Istenem édes Atyám! Szenteld meg a Te nevedet mind bennünk, mind az egész világon. Törd össze és semmisítsd meg a pogányság, minden tévtanító vagy pártoskodó lélek utálatosságát, istentelenségét és eretnekségét. Mert hazugul használják nevedet, vele rútul visszaélnek, borzasztóan káromolják, s kérkedve mondogatják: ez a te igéd! ez az egyház parancsa! Pedig minden szavuk az ördög hazugsága és csalárdsága! Beszédükkel Reád hivatkozva álnokul félrevezetnek sok szegény lelket az egész világon, sőt azon felül még gyilkolnak, ártatlanul vért ontanak, üldözik híveidet, mert azt vélik, hogy az ilyen dologgal istentiszteletet végeznek. Édes Uram Istenem! Térítsd meg a hamis tanítókat, állj útjukba nékik! Térítsd meg azokat, akik még megtérhetnek, hogy azok velünk s mi velük együtt megszenteljük és dicsőítsük a Te nevedet igaz, tiszta tanítással s jámbor szent élettel. De állj útjukba azoknak, akik nem akarnak megtérni, hogy abba kelljen hagyniuk a Te szent neved hiábavevését, gyalázását, megszentségtelenítését és a szegény lelkek félrevezetését. Ámen.

Második kérés

Ismételd meg a második kérést: "Jöjjön el a Te országod!" azután mondd: Uram Istenem, édes Atyám! Látod, hogy a bölcsek és eszesek gyalázzák nevedet, a hazugságot és az ördögöt dicsőítik Helyetted. Szembehelyezkednek Veled és a világ minden hatalmával, erejével, gazdagságával és dicsőségével elleneszegülnek a Te országodnak, holott mindezt azért nyerték el tőled, hogy földi dolgokat igazgassanak és velük Neked szolgáljanak. Hozzá még a hitetlen világ nagy, hatalmas, rengeted, kövér, zsíros, jóllakott és csúfolja, hátráltatja, rontja a Te országod kicsiny nyáját, - pedig amúgy is oly gyenge, megvetett és kicsiny. Nagyszerű istentiszteletet vélnek Néked bemutatni azzal, hogy ezt a kicsiny nyájat még megtűrni sem akarják a földön. Édes Uram Istenem, Atyám! Térítsd meg őket s áll útjukba nékik. Térítsd meg azokat, akiket országod gyermekeivé és tagjaivá választottál ki, hogy ők is velünk s mi is velük együtt a Te országodban Neked szolgáljunk igaz hitben és bensőséges szeretetben s ebből a már itt megkezdődött országodból eljussunk ama örökkévaló országodba. De állj útjukba azoknak, akik minden hatalmukkal és erejükkel egyre rombolják országodat. Foszd meg őket hatalmuktól, alázd meg őket, hogy kénytelenek legyenek gonoszságukat abbahagyni. Ámen.

Harmadik kérés

Ismételd meg a harmadik kérést: "Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!" Azután mondd: Uram Istenem, édes Atyám! Te tudod, hogy ez a világ nem tudja gyökerestül kiirtani nevedet, de éjt-napot eggyé téve gonosz fortélyokkal, tervekkel, sok ármánykodással és sokféle próbálkozással mindig azon van, hogy országodat teljesen megsemmisítse. Tanakodik, szövetkezik, biztatgatja, erősítgeti magát, fenyegetőzik s dühöng merő rosszakarattal neved, igét, országod és gyermekeid ellen, hogy azokat tökéletesen megsemmisítse.

Ezért, édes Atyám, Uram Istenem, térítsd meg őket és állj útjukba nékik. Térítsd meg azokat, akiknek a Te kegyelmes és jó akaratodat még meg kell ismerniök, hogy ők velünk s mi velük együtt a Te akaratodnak engedelmeskedjünk, minden gonoszságot, keresztet, bajt szívesen, türelemmel és örvendezve szenvedjünk el, s megismerjük, megízleljük és megtapasztaljuk a Te jóságodat és végtelen irgalmasságodat. Állj útjukba azoknak, akik nem akarják abbahagyni tombolásukat, dühöngésüket, gyűlölségüket, fenyegetődzéseiket és kártevésüket. Tedd semmivé tervüket, gonosz szándékaikat s fortélyaikat, hogy mindez fejükre szálljon vissza, amint a 7. zsoltár 15. verse mondja. Ámen.

Negyedik kérés

Ismételd meg a negyedik kérést: "A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" Azután mondd: Uram Istenem édes Atyám! Áldj meg ideigvaló földi életünkben. Adj kegyelmesen áldott békességet. Őrizz meg háborútól és békétlenségtől. Adj szeretett uralkodónknak üdvöt, ellenségei ellen jószerencsét, adj néki bölcsességet és értelmet, hogy birodalmát baj nélkül, szerencsével igazgassa. Adj minden királynak, fejedelemnek és felsőbbségnek jószándékot és jóakaratot, hogy országunkat és népünket békességgel és a törvény rendje szerint igazgassák. Kiváltképpen segítsd és vezéreld uralkodónkat; az ő oltalma és védelme alatt őrizel meg bennünket. Óvd őt minden gonosztól, csalárd nyelvektől s hűtlen emberektől, hogy így biztonságban, áldással kormányozhasson minket. Add az alattvalóknak kegyelmedet, hogy híven szolgáljanak és engedelmeskedjenek. Add meg minden rendű és rangú embernek, polgárnak és parasztnak, hogy kegyesek legyenek s egymás iránt szeretetet és hűséget tanúsítsanak. Adj kedvező időjárást és add meg a föld termését. Vedd oltalmadba házunkat, földünket, feleségünket, gyermekünket. Segélj engem, hogy családomat helyesen igazgassam s kereszténhez illően gondozzam s neveljem. Állj ellene az ördögnek s valamennyi gonosz angyalnak és gátold meg őket abban, hogy minekünk ártsanak. Ámen.

Ötödik kérés

Ismételd meg az ötödik kérést: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!". Azután mondd: Uram Istenem, édes Atyám! Ne szállj perbe velünk, hiszen Előtted egy élő sem igaz. Ne ródd fel bűnül nekünk, hogy mi, sajnos, sokszor hálátlanok vagyunk kimondhatatlan testi-lelki jótéteményeidért, s hogy naponta sokszor megbotlunk és vétkezünk, többször mint azt tudnánk, vagy észrevennénk (Zsolt 19, 3). Ne azt nézd, hogy kegyesek vagy gonoszok vagyunk-e, hanem tekints végtelen irgalmasságodra, amelyet Krisztusban, szerelmes Fiadban ajándékoztál nekünk. Bocsásd meg minden ellenségünknek és mindazoknak, akik bennünket bántanak, vagy velünk igazságtalanul cselekesznek, amint mi is szívünk szerint megbocsátunk nekik. Hiszen saját maguknak okozzák a legnagyobb bajt, mert haragra ingerelnek Téged a rajtunk elkövetett bántalmazásukkal. Ugyan mit használna nekünk az ő pusztulásuk? - sokkal inkább azt kívánjuk, hogy velünk együtt ők is üdvözüljenek. Ámen.

(Aki pedig úgy érzi, hogy nem tud megbocsátani, könyörögjön kegyelemért, hogy meg tudjon bocsátani. De erről inkább az igehirdetés során kell szólni.)

Hatodik kérés

Ismételd meg a hatodik kérést: "Ne vígy minket kísértésbe!" Azután mondd: Uram Istenem, édes Atyám! Tarts meg bennünket igédben és szolgálatodban bátornak, elevennek, buzgónak és szorgalmasnak, nehogy elbízzuk magunkat, s lustán, tétlenül ne éljünk, mintha már célhoz értünk volna. Őrizz, hogy az ördög ránk ne rontson, meg ne ejtsen és el ne vegye tőlünk ismét a Te drága igédet, se viszályt, se eretnekséget ne támasszon közöttünk, se pedig testi-lelki bűnökbe s gyalázatba ne keverjen. Adj Lelked által erőt és bölcsességet, hogy az ördögnek hősiesen ellenálljunk és miénk legyen a győzelem. Ámen.

Hetedik kérés

Ismételd meg a hetedik kérést: "De szabadíts meg minket a gonosztól!" Azután mondd: Uram Istenem, édes Atyám! E nyomorult élet tele van jajjal-bajjal, veszedelemmel és bizonytalansággal, hűtlenséggel és gonoszsággal, - amint Pál apostol is mondja: "A napok gonoszak!" (Ef 5, 16) Ezért nekünk ebbe az életbe belefáradva szinte a halált kellene kívánnunk. De Te, édes Atyánk, ismered erőtlenségünket. Segíts biztosan keresztül ennyi tenger nyomorúságon és gonoszságon! Ha üt az óra, adj boldog kimúlást s áldott búcsút ebből a siralomvölgyből, hogy a haláltól ne féljünk s ne csüggedjünk, hanem szilárd hittel ajánljuk lelkünket a Te kezedbe. Ámen.

Végezetül ügyelj, hogy az ámen-t mindenkor bizodalmasan mondd s ne kételkedjél. Isten bizonyára meghallgat teljes kegyelemmel s igent mond imádságodra. Gondolj arra is, hogy nem egyedül térdelsz vagy állsz ilyenkor, hanem az egész keresztyénség, vagyis minden kegyes keresztyén melletted van: te velük együtt egy értelemmel, egy akarattal imádkozol. Ezt pedig Isten nem vetheti meg. Ne fejezd be az imádságot anélkül, hogy ne mondanád, vagy gondolnád: bizony ezt az imádságot Isten meghallgatja, ezt biztosan s valóban tudom. Ez azt jelenti: ámen!

***

Azt is tudnod kell, nem akarom, hogy mindig csak ezeket az imádságokat ismételgesd szóról-szóra. Mert akkor végül csak fecsegsz és tartalmatlan szavakat mormolsz, mintha könyvből olvasnál. A szívnek kell felgerjednie és megtanulnia, hogy milyen gondolatokat ragadjon meg a Miatyánkból. Az ilyen gondolatokat azonban a szív (ha igazán eltelt buzgósággal és szívesen imádkozik) más szavakkal is kifejezheti, rövidebben vagy hosszabban. Magam sem ragaszkodom e szavakhoz és kifejezésekhez, hanem ma így, holnap úgy szólok aszerint, hogyan tölt el a buzgóság. Mégis, amennyire csak tudok, ragaszkodom ugyanazokhoz a gondolatokhoz, gondolatmenetekhez. Gyakran előfordul az is, hogy egyetlen rész vagy kérés során oly gazdag gondolatokba mélyedek el, hogy a többi kérést egészen mellőzöm. Ha ilyen bőséges, jó gondolatok támadnak benned, akkor a többi imádságot hagyni kell, hadd áradjanak az ilyen gondolatok; csendben figyelj rájuk és semmiképpen ne akadályozd őket. Ilyenkor ugyanis maga a Szentlélek prédikál és az Ő prédikációjának egyetlen szava többet ér, mint ezer magunkfajta imádság. Sokszor többet tanultam így imádkozás közben, mint amennyit sok olvasásból és töprengésből nyerhettem volna!

Ezért az a legfontosabb, hogy szívbéli készséggel és vágyódással imádkozzál. Így mondja a prédikátor is: "Készítsd fel szívedet az imádra, nehogy megkísértsd az Istent!"* Mi lenne más, mint Isten kísértése, ha a száj fecseg s a szív valahol szerte kalandozik? Mint ahogy az egyszeri pap imádkozott: "...Isten, az én szabadításomra siess!"** - befogtál szolgám? - "...Uram, az én segítségemre siess!"*** - menj lányom, fejd meg a teheneket! - "... Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek..." - szaladj kölyök, hogy a nyavalya törjön ki! stb. Ilyen imádságokat sokszor hallottam s megfigyeltem. Annak idején az imaórák alatt magam is, sajnos, sokszor tapasztaltam, hogy a zsoltár vagy az előírt idő végetért anélkül, hogy tudtam volna: az elején vagy a közepén vagyok?!

Nem mindnyájan járnak el szó szerint úgy, mint a fent említett pap, vagyis nem kevernek össze hétköznapi dolgokat és imádságokat. De sokan szívükben mégis hasonlóan bánnak gondolataikkal, egyiktől a másikra ugranak, s ha az imádságnak vége van, nem tudják, mit csináltak, vagy mi mindent emlegettek. Alig hogy elkezdik: "...Dicsérjétek..." - máris egy szempillantás alatt Isten tudja, hol kószálnak. Ezért azt tartom, senki sem találhatna nevetségesebb, szemfényvesztőbb játékot annál, amik egy kihűlt, áhítat nélküli szívben imádság alatt keresztül-kasul járnak. Most már tisztán látom, - Istennek legyen érte hála! - hogy nem jó imádság az, amikor az ember elfelejti, hogy mit is imádkozott. Mert az az igazi imádkozás, mikor rajta csüngünk szívvel-lélekkel az imádság minden szaván s gondolatán elejétől - végig!

A gondos borbélynak is gondolatait, figyelmét s szemét egész pontosan a beretvára s a szakállra kell irányítania.**** Nem szabad elfelejtenie, hogy merre jár a keze a beretvával. Mert ha sokat fecseg vagy valahol máshol járnak gondolatai vagy elbámul, - könnyen belevághat a szájba, meg az orrba, sőt még a nyakat is elmetszheti. Így minden dolog teljesen leköti az ember figyelmét, ha rendesen akarja végezni. Különben: "aki sokat markol, keveset fog." Aki egyszerre többfelé járatja gondolatait, az tulajdonképpen semmire sem gondol és semmit sem végez jól. Mennyivel inkább igényli az imádság a szívet egészen, osztatlanul s kizárólagosan, ha valóban jó imádság akar lenni!

Röviden ennyit mondok a Miatyánkról vagy imádságról úgy, amint én magam is gyakorlom. Mert én még ma is úgy csüngök a Miatyánkon, mint gyermek: magamba szívom s mint öreg ember sem tudok vele betelni. Ez a legdrágább imádságom. Jobban szeretem még a Zsoltárok könyvénél is, pedig azt nagyon kedvelem, mert hisz az a legjobb imakönyv. Valóban a Miatyánkon meglátszik, hogy az igazi Mester szerezte és tanította. Igen-igen nagy baj, hogy a Mesternek ezt az imádságát mindenfelé áhítat nélkül fecsegik és gépiesen mormolják. Mennyien imádkoznak évente talán néhány ezer Miatyánkot is! De ha még ezer évig is így imádkoznának, mégsem ízlelnék meg s nem imádkoznának belőle egy betűt sem, egy pontocskát sem!

Összefoglalva: bizony a Miatyánk a legnagyobb mártír a világon! (Éppen úgy mint az Isten neve és igéje!) Mert mindenki kínozza, visszaél vele, csak kevesen merítenek erőt belőle s telnek meg örömmel azáltal, hogy helyesen használják!

Tízparancsolat

Ha a Miatyánkon kívül még ráérek s megtehetem, akkor a Tízparancsolattal is hasonlóan cselekszem: egyik parancsolatot a másik után veszem elő, hogy (amennyire csak lehetséges) az imádkozásra egészen alkalmas legyek. Minden egyes parancsolatból négyszeres, illetve négyféleképp font koszorúcskát csinálok. Nevezetesen: először minden egyes parancsolatot magában veszem elő mint tanítást s arra gondolok, hogy Urunk mit követel benne tőlünk teljes komolysággal. Másodszor úgy tekintem, mint hálaadást. Harmadszor, mint gyónást. Negyedszer, mint imádságot. Ezt ilyenféle szavak és gondolatok során szoktam megtenni:

Első parancsolat
Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyenek én előttem idegen isteneid.

Először arra gondolok: Isten tőlem azt követeli s arra tanít, hogy minden dologban szívbéli bizodalommal forduljak Hozzá. Milyen halálos komolyan mondja, hogy Ő akar az Istenem lenni s nékem Őt Istenemként kell félnem, különben elvesztem örök üdvösségemet. A szívem semmi egyébre ne építsen. Se vagyonban, se dicsőségben, se bölcsességben, se hatalomban, se szentségben, se semmiféle teremtményben ne bízzék, hanem egyedül csak Őbenne.

Másodszor: hálát adok mérhetetlen irgalmáért: atyai módon hajol le hozzám, elveszett emberhez. Kérésem, könyörgésem, érdemem nélkül felajánlja önmagát nekem, hogy Istenem legyen, törődik velem s minden szükségemben vigaszom, oltalmam s erősségem akar lenni. Pedig mi vak emberek mindenféle isteneket kerestünk, s kellene ismét keresnünk, ha nem hirdettetné önmagát igéjében mindenki számára hallhatóan s nem ajánlkoznék emberi nyelven, hogy hajlandó a mi Istenünk lenni. Kicsoda tudna ezért valaha is eléggé hálát adni?

Harmadszor: gyónom és megvallom az én nagy bűnömet és hálátlanságomat, hogy e szép tanítást és fenséges ajándékot életem folyamán gyalázatosan megvetettem, és számtalan istentelenségemmel méltán felgerjesztettem haragját. Szívem szerint bánom és esedezem kegyelemért.

Negyedszer: így fohászkodom: Uram Istenem, segíts a Te kegyelmeddel, hogy e parancsolatot napról-napra jobban megtanuljam, megértsem és szívbéli odaadással aszerint cselekedjem. Őrizd meg szívemet, hogy többé ne legyek feledékeny és hálátlan, ne szaladjak idegen istenek után, ne keressek vigaszt semminél a földön, sem semmiféle teremtménynél, hanem egyedül, tisztán s igazán Nálad maradjak, egyetlen Istenemnél. Ámen, édes Uram Istenem, Atyám, Ámen.

Ezután (amint akarom, vagy időm engedi) a második parancsolatot is előveszem, így, négyszeresen:

Második parancsolat
Ne vedd hiába Istened nevét stb.

Először: azt tanulom itt, hogy Isten nevét fenségesnek, szentnek és nagyszerűnek tartsam, vele ne esküdözzem, ne átkozódjam, ne hazudjak, ne legyek gőgös, s ne keressem a magam dicsőségét vagy a magam hírnevét, hanem az Ő nevét hívjam alázatosan segítségül. Őt imádjam, dicsőítsem s magasztaljam. Az legyen az én igazi tisztességem s dicsőségem, hogy Ő az én Istenem, s én az Ő gyarló teremtménye és méltatlan szolgája vagyok.

Másodszor: hálát adok fenséges ajándékáért, hogy nevét nékem kinyilatkoztatta s odaadta. Így dicsekedhetem az Ő nevével s Isten szolgájának, teremtményének stb. neveztetem, hogy neve az én menedékem, mint egy erős torony (amint Salamon mondja a Példabeszédek 18, 10-ben), hozzá menekül az igaz s nála oltalmat nyer.

Harmadszor: gyónom s megvallom szégyenletes, súlyos bűnömet: egész életemben vétkeztem e parancsolat ellen. Szent nevét nemcsak hogy segítségül nem hívtam, nem dicsőítettem, s nem magasztaltam, hanem hálátlanul fogadtam ajándékát. Sőt, szent nevét mindenféle szégyenbe s bűnbe kevertem esküdözéssel, hazudozással, csalással stb. Szívem szerint bánom s esedezem kegyelemért és bűnbocsánatért.

Negyedszer: segítségért és erőért könyörgök, hogy ezentúl ezt a parancsolatot jól megtanuljam s őrizkedjem a gyalázatos hálátlanságtól, visszaéléstől s minden bűntől szent neve ellen. Inkább féljem s dicsőítsem nevét igazán s legyek iránta háládatos. Amint fent mondtam a Miatyánknál, ugyanúgy intelek most is: vajha a Szentlélek ilyen gondolatok közben eljönne s elkezdene gazdagon megvilágosító gondolatokkal prédikálni a szívedbe! Akkor add meg Néki azt a tisztességet, hogy elhagyod saját gondolataidat, elcsendesedsz s arra figyelsz, aki jobban tudja azt, mint te. Amit prédikál néked, azt figyeld s jegyezd meg jól. Akkor szemlélni fogod Isten törvényének csodálatos voltát (amint Dávid mondja, Zsolt 119, 18).

Harmadik parancsolat
Az ünnepnapot megszenteljed!

Itt először azt tanulom meg, hogy az ünnepnap nem henyélésre, vagy testi gyönyörökre való, hanem hogy azt megszenteljük. De nem mi szenteljük meg cselekedeteinkkel és gondolatainkkal (hiszen a mi cselekedeteink nem szentek), hanem Isten igéje. Csak ez tiszta és szent egészen, ez szentel meg mindent, ami csak kapcsolatba kerül vele, legyen az akár idő, vagy hely, személy, munka, pihenés stb. Mert az ige szenteli meg a mi munkánkat. Pál apostol is azt mondja, hogy az ige és imádság szentel meg minden teremtményt (1 Tim. 4, 4-5). Ezért e parancsolatból meg kell tanulnom, hogy ünnepnapokon mindenek előtt Isten igéjét kell hallgatnom s jól meggondolnom, azután ugyanazon ige által hálát adnom, Istent dicsőítenem minden jótéteményéért s imádkozni magamért és az egész világért. Az szenteli meg az ünnepnapot, aki így ünnepel. Aki nem így tesz, botrányosabban cselekszik, mint az, aki dolgozik ünnepnapon.

Másodszor: hálát adok ebben a parancsolatban Isten csodálatos, nagy jótéteményéért s kegyelméért, hogy igéjét és prédikációját adja s ünnepnapra szorgalmas gyakorlásul rendelte. Egyetlen emberi szív sem foghatja fel kellőképpen ennen a kincsnek nagy voltát! Mert igéje az egyetlen világosság életünk sötétségében. Az életnek, vigasztalásnak és tökéletes üdvösségben igéje ez! Ahol nincs a drága, üdvösséges ige, ott csapás, borzasztó szörnyű sötétség van, tévelygés, eretnekség, halál, minden szerencsétlenség és az ördög zsarnoksága. Naponként megfigyelhetjük ezt.

Harmadszor: gyónom és megvallom nagy bűnömet s rút hálátlanságomat, hogy életem eddigi folyásában az ünnepnapokat sokszor kárhozatosan töltöttem, drága szent igéjét szégyenletesen megvetettem, az ige hallgatására rest, kedvetlen s megcsömörlött voltam, ahelyett, hogy arra szívem szerint vágyódtam vagy érte valaha is hálát adtam volna. Hagytam, hogy az én édes Istenem hiába prédikáljon nékem, veszni engedtem a nemes kincset és lábbal tapodtam. Ezt Ő merő isteni jóságból eltűrte, mégsem hagyta abba a nékem szóló prédikálást s tökéletes atyai szeretettel és hűséggel mindig csak üdvösségre hívogatott. Szívem szerint bánom s kegyelemért, meg bocsánatért esedezem.

Negyedszer: magamért és az egész világért könyörgök, hogy mennyei Atyánk tartson meg bennünket igéjében, s ne vegye el tőlünk vétkeink, hálátlanságunk s restségünk miatt. Őrizzen meg bennünket a tévelygés lelkétől és hamis tanítóktól. Küldjön hű és igaz munkatársakat aratásába, vagyis hű és kegyes papokat, meg igehirdetőket. Adja mindnyájunknak azt a kegyelmet, hogy ezeknek szavát, valamint szent igéjét alázatosan hallgassuk, elfogadjuk, megbecsüljük s érette szívből hálát és dicsőséget is mondjunk stb.

Negyedik parancsolat
Tiszteld atyádat és anyádat!

Először megismerem e parancsolatból Istent, mint az én Teremtőmet. Milyen csodálatosan alkotott testből és lélekből! Szüleimen keresztül életet adott nekem. Őket pedig eltöltötte szeretettel, hogy nékem mint testük magzatjának minden erejükkel szolgáljanak, világra hozzanak, tápláljanak, gondomat viseljék, neveljenek, s nagy buzgósággal, gondoskodással, fáradsággal s munkával embert faragjanak belőlem. Azt is meg kell e parancsolatból tanulnom, hogyan őrzött meg mind mostanáig engem, az Ő teremtményét, hogyan védte meg testemet, lelkemet megszámlálhatatlan fenyegető veszélytől s nyomorúságtól s azokból gyakran kisegített, mintha szinte minden órában újra teremtene. Mert az ördög minden szempillantásban irigyli tőlünk az életet.

Másodszor: hálát adok a gazdag, jóságos Teremtőnek magamért s az egész világért, hogy ebben a parancsolatban elrendelte az emberi nemzetség sokasodását és fennmaradását, s nemünket máig is oltalmazza. Őrködik egyéni és családi életünk, valamint a közrend felett. Ezek nélkül a világ nem állhatna fenn egy évig sem, mert világi kormányzat nélkül nincs béke. Ahol pedig nincs béke, ott szétzüllenek a családok és otthonok. Ahol felbomlik a család és otthon, ott nem lehet gyermeket nemzeni és nevelni, nem is vállalhatja senki sem az apai, sem az anyai hivatást. Éppen arra való ez a parancsolat, hogy fenntartsa és oltalmazza mind a családot és az otthont, mind pedig a közrendet. Ezért követel gyermektől s alattvalóktól egyaránt engedelmességet és ügyel annak megtartására. Aki pedig vétkezik ellene, azt nem hagyja büntetés nélkül! Különben a gyermekek engedetlenségükkel a családot és otthont, az alattvalók lázadásukkal a közrendet már régóta felforgatták s tönkretették volna, hiszen a gyermekek és alattvalók sokkal többen vannak, mint a szülők és kormányzók. Ezért kimondhatatlan jótétemény ez a parancsolat.

Harmadszor: gyónom és megvallom gyászos engedetlenségemet s bűnömet, hogy Istennek e parancsolata ellenére szüleimet nem tiszteltem, nekik nem engedelmeskedtem. Sőt őket gyakran megharagítottam és megsértettem, atyai büntetésüket türelmetlenül fogadtam, ellenük zúgolódtam, hűséges intéseiket lenéztem, sokszor szívesen hajoltam laza erkölcsű társasághoz s gonosz cimborákhoz. Az ilyen engedetlen gyermekeket maga az Isten átkozza meg s tagadja meg tőlük a hosszú életet - amint valóban sokan el is pusztulnak gyalázatosan s meghalnak, mielőtt felserdültek volna! Mert aki atyjának és anyjának nem engedelmeskedik, azt a hóhér tanítja meg az engedelmességre vagy elveszíti életét gonoszul az Isten haragja által stb. Szívem szerint bánom s könyörgök kegyelemért és bűnbocsánatért.

Negyedszer: magamért s az egész világért könyörgök, hogy Isten legyen irántunk kegyelmes, árassza gazdag áldását családunkra, otthonunkra, valamint egész közéletünkre. Azért is könyörgök, hogy mostantól kezdve kegyesek legyünk, szüleinket tiszteljük, urainknak engedelmeskedjünk, az ördögnek ellenálljunk, ne engedjünk neki, ha engedetlenségre és békétlenségre csábít. Ha így élnénk, valóban lendítenénk valamit a családi életen meg az ország sorsán, elősegítenénk a béke megőrzését Isten dicsőségére s tiszteletére, magunknak pedig hasznunkra és javunkra, felismernénk ezen adományait s érettük hálát adnánk. Itt kell beleszőni a szülőkért s felsőbbségért mondandó imádságot is, hogy ti. Isten adjon nekik értelmet és bölcsességet s hogy bennünket békével és szerencsésen kormányozhassanak. Őrizze meg őket a zsarnokságtól, dühöngéstől s őrjöngéstől. Térítse őket el ilyesmitől, hogy tiszteljék Isten igéjét, ne üldözzék, se senki kárt ne tegyen benne. Mert az ilyen magasztos adományokat könyörgéssel kell megszereznünk, amint Pál is tanítja (Róm 12, 12). Különben az ördög kezében van a gyeplő s minden átabotában megy.

Ha atya vagy anya vagy, ne feledkezzél el saját magadról, se gyermekeidről, se cselédeidről, hanem könyörögj szorgalmasan a mi édes mennyei Atyánkhoz, aki a saját nevével s hivatalának tisztességével felékesített és téged is atyává tett s az atyákat megillető tisztességben részesített - adjon néked kegyelmet és áldást, hogy feleségedet, gyermekeidet s cselédeidet Isten kedve szerint keresztyén módra igazgasd és tartsd el. Adjon néked bölcsességet és erőt, hogy gyermekeidet helyesen nevelhesd, emezekben pedig teremtsen tiszta szívet tanításod követésére s engedelmességre. Mert minden Isten adománya, nemcsak a gyermek, hanem a boldogulása és a derekassága is, meg az is, hogy a jó úton halad. Különben a család élete hasonlóvá lesz a disznóólhoz, s olyan lesz, mint a rendetlen kölykök játszótere. Láthatjuk is ezt istentelen, fegyelmezetlen embereknél.

Ötödik parancsolat
Ne ölj!

E parancsolatból először azt tanulom meg, mit kíván tőlem Isten: szeressem felebarátomat! Tehát ne okozzak neki semmi testi fájdalmat sem szóval, sem cselekedettel. Ne álljak bosszút rajta haraggal, türelmetlenséggel, irígységgel, gyűlölettel vagy bármely más gonoszsággal s ne okozzak neki kárt. Sokkal inkább tudjam, hogy köteles vagyok rajta segíteni s ellátni jótanáccsal minden testi nyomorúságában. Mert ezzel a parancsolattal Isten elrendelte, hogy vigyázzak felebarátom testi életére s viszont felebarátomnak megparancsolta, hogy vigyázzon az enyémre.

Másodszor: hálát adok irántam tanúsított kimondhatatlan szeretetéért, gondoskodásáért s hűségéért, hogy testemet gondoskodásával oltalmazza. Parancsa értelmében minden embernek kötelessége engem kímélni s oltalmazni, viszont én is köteles vagyok erre minden emberrel szemben. Efelett őrködik is! Ha pedig valaki megszegi parancsolatát, hatalmat adott az államnak, hogy megbüntesse a vétkest! Hiszen ha nem rendelkezett volna így, az ördög úgy utat nyitna a gyilkosságoknak az emberek között, hogy senki sem lehetne biztos élete felől egy kurta órára sem. Ez elő is fordul, ha Isten haragra gerjed és büntetéssel sújtja az engedetlen és hálátlan világot.

Harmadszor: gyónom és panaszolom a magam s a világ gonoszságát. Mert mi nemcsak utálatosan hálátlanok vagyunk atyai szeretetével, rólunk való gondoskodásával szemben, hanem - nagy szégyenünkre - még csak nem is ismerjük ezt a parancsolatot, meg sem akarjuk tanulni, sőt megvetjük, mintha nem tartozna ránk, vagy mintha semmi közünk sem lenne hozzá. Túlságos önhitten járunk és semmi lelkiismeretfurdalást nem érzünk amiatt, hogy felebarátunkat e parancsolat ellenére megvetjük, magára hagyjuk, sőt üldözzük s bántalmazzuk, vagy szívünkben meg is öljük, engedünk haragunknak, dühünknek s mindenfajta gonoszságunknak, mintha éppen ez lenne rendjén. Valóban sírnunk és jajveszékelnünk kellene magunk felett, hogy gonosz kölykök, vak, dühös, rosszindulatú emberek vagyunk, s mint vérengző állatok, egymást tapossuk, lökdössük, karmoljuk, tépjük, harapjuk, faljuk, de Istennek e szigorú parancsolatától egyáltalán nem tartunk.

Negyedszer: könyörgök, vajha a mi édes mennyei Atyánk megismertetné velünk szent parancsolatját, és bár segítene, hogy mi ahhoz tartsuk magunkat s aszerint is éljünk. Óvjon meg bennünket a Sátántól, aki minden gyilkosság és kártevés mestere, s adja az Ő bőséges kegyelmét, hogy az emberek (s mi is velük) egymás iránt barátságosak, szelídek, jóságosak legyenek, egymásnak szívből megbocsássanak, egyik a másiknak hibáját és fogyatékosságát keresztyéni módon testvériesen elhordozza, így igazi békességben és egységben éljünk, amint ez a parancsolat tanítja s megköveteli.

Hatodik parancsolat
Ne paráználkodjál!

E parancsolatból először azt tanulom meg, hogy Istennek mi a szándéka velem és mit kíván tőlem. Nevezetesen: hogy én tisztán, szemérmetesen és mértékletesen éljek, mind gondolatban, szóban s cselekedetben és senkinek se a feleségét, se a leányát, se a cselédjét meg ne gyalázzam! Sokkal inkább segítsem, mentsem, óvjam őket s tegyek meg mindent, ami csak a becsületük s erkölcsösségük megtartását szolgálja. Segítsek abban is, hogy elhagyhassuk a léha fecsegést, amely mások becsületét sérti, vagy ellopja. Mert mindezzel tartozom s Isten elvárja tőlem: nemcsak azt, hogy felebarátom feleségét s hozzátartozóit megtartsam tisztának, hanem segítsek is nekik erkölcsösségük s becsületük megtartásában s megőrzésében. Viszont én is azt kívánom, hogy felebarátom velem szemben ugyanígy járjon el s tartsa meg ezt a parancsolatot velem s hozzátartozóimmal szemben.

Másodszor: hálát adok hűséges édes Atyámnak, kegyelméért s jótéteményéért, hogy ezzel a parancsolattal védelmébe s oltalmába veszi férjemet, fiamat, szolgámat, feleségemet, lányomat, szolgálóleányomat; szigorúan és keményen megtiltja, hogy őket valaki is megsértse becsületükben. Ezzel biztos oltalmat ád, parancsolatának megtartására felügyel. Nem hagyja büntetés nélkül azt, aki megszegi parancsát, s ha kell, Ő maga hajtja végre a büntetést. Senki sem menekülhet meg előle! Vagy itt kell bűnhődnie, vagy a pokol tüzében kell lakolnia kicsapongásaiért! Mert tiszta erkölcsiséget akar és nem tűri a házasságtörést. Látjuk is naponta, hogy végül is utoléri Isten haragja s gyalázatba fojtja a megátalkodott és elvetemült embereket. Különben lehetetlen lenne a tisztátalan ördög elől feleséget, gyermeket, cselédet erkölcsösen s becsületesen megőrizni egyetlen órára is! Számtalan kicsapongás s állati durvaság venne erőt rajtam, ha Isten nem óvná az erkölcsiséget e parancsolattal. Ez be is következik, ha Isten haragjában leveszi kezét rólunk és mindent szabadjára enged.

Harmadszor: gyónom és megvallom a magam s az egész világ bűnét, hogy sokszor vétkeztem e parancsolat ellen gondolattal, szóval és cselekedettel életem folyamán. Hálátlan voltam e gyönyörű tanítás s adomány iránt, de ezenfelül zúgolódtam is Isten ellen: miért parancsolt tiszta erkölcsiséget és miért nem hagyja büntetés nélkül a tisztátalan züllöttséget? Hozzá még megvetettem a házasságot, kicsúfoltam, átkozottnak tartottam stb. Ennek a parancsolatnak a megszegése a legfeltűnőbb és legkönnyebben felismerhető bűn, nem lehet elleplezni vagy szépíteni. Szívem szerint bánom és esedezem kegyelemért.

Negyedszer: könyörgök magamért s az egész világért. Adja meg Isten nekünk azt a kegyelmet, hogy parancsolatját örömest és szívesen megtartsuk, hogy ne csak mi éljünk erkölcsösen, hanem másokat is hozzásegítsünk és erre serkentsünk!

***

Így járok a többi parancsolattal is, ha ráérek és kedvem van hozzá. Mert, amint mondtam, senkit sem akarok szavaimhoz vagy gondolataimhoz kötözni. Éppen csak magamról veszem a példát: bárki követheti, ha akarja, vagy ha képes rá, túl is tehet rajta. Előveheti egyszerre valamennyit, vagy éppen annyit, amennyihez kedve van. Mert a lélek, ha valamihez hozzáfog - legyen jó vagy rossz - és azt komolyan veszi, egy szempillantás alatt többet gondol át, mint amennyit a nyelv tíz óra alatt beszél, vagy amennyit a toll tíz nap alatt leír. Ilyen okos, éleselméjű s hatalmas a lélek, vagy a szellem! Így a Tízparancsolatot is mind a négyrészes tárgyalásával hamar átveheti, ha akarja s komolyan veszi a dolgát.

Hetedik parancsolat
Ne lopj!

Először is azt tanulom meg, hogy felebarátom vagyonát sem titokban, sem nyíltan nem szabad elragadnom, akarata ellenére magamévá tennem. Nem szabad hűtlenül vagy hamisan kereskednem, sem szolgálnom, sem dolgoznom, hogy azt, ami megilletne, tolvaj módon szerezzem meg. Arcom verejtékével kell megkeresnem táplálékomat, hogy becsülettel ehessem kenyeremet! Továbbá segítenem kell, nehogy a fent említett módon elvegyék felebarátomtól (épp úgy tőlem sem) azt, ami az övé. Azt is megtanulom, hogy Isten e parancsolat által vagyonomat a jog s a törvény erejével halálos komolyan oltalmába veszi, mivel megtiltja, hogy tőlem valamit is ellopjanak. S ha valaki mégis így tenne, arra büntetést szab ki: bitót s kötelet tartogat számára a hóhér. Ha pedig ez nem hajthatná végre a büntetést, végrehajtja saját maga az Isten. Koldusbotra juttatja az ilyen embereket, amint mondani szokták: aki ifjan lop, agg korában koldul! Hasonlóképpen: álnok szerzemény nem állandó! És: ebül szerzett jószág ebül vész el!

Másodszor: hálát adok hűségéért és jóságáért, hogy nékem és az egész világnak ilyen jó tanítást s vele együtt védelmet és oltalmat adott. Mert ha Ő nem védené, nem maradhatna senkinek egy fillére, vagy egy harapás kenyere sem!

Harmadszor: gyónom minden bűnömet s hálátlanságomat, hogy másokkal szemben életem folyamán jogtalanul és hűtlenül cselekedtem s őket megrövidítettem stb.

Negyedszer: könyörgök, gyámolítson kegyelmével, hogy én és a világ megtanuljam s megfontoljam végre e parancsolatot és megjavuljunk, hogy kevesebb legyen a lopás, rablás, uzsoráskodás, hamis sáfárság, igazságtalanság, és hogy minden rövidesen véget érjen az utolsó ítéletkor, melyet a teremtett világ s minden szentnek és teremtménynek imádsága sóvárogva vár (Róm 8, 19). Ámen.

Nyolcadik parancsolat
Ne tégy hamis tanúbizonyságot!

Ez először is azt tanítja, hogy egymáshoz igazságosak legyünk és mindenféle hazugságot s rágalmazást kerüljünk, másokról szívesen mondjunk s halljunk jót. Így jóhírünket s ártatlanságunkat Isten e parancsolat bástyájával oltalmazza a gonosz nyelvű és hamis emberek ellen. Nem hagyja őket büntetés nélkül, amint más parancsolatoknál is mondja.

Másodszor: adjunk hálát Istennek mind a tanításért, mind az oltalomért, amelyben e parancsolat által kegyelmesen részesít.

Harmadszor: gyónjunk s esedezzünk kegyelméért, mert mi bizony egész életünkben hálátlanok voltunk, vétkeztünk, hazudoztunk és sokszor hamis, gonosz hírt költöttünk felebarátainkról. Pedig becsületük s feddhetetlenségük védelmére vagyunk kötelezve, hiszen mi is ezt várjuk másoktól.

Negyedszer: könyörögjünk segítségéért, hogy ezentúl megtartsuk e parancsolatot, s hogy nyelvünkkel többé senkinek se ártsunk.

Kilencedik és tizedik parancsolat
Ne kívánd felebarátod házát, továbbá feleségét stb.

Ez először is arra tanít, hogy felebarátunk vagyonát s tulajdonát, az igazságnak semmiféle színe alatt el ne vegyük, el ne tulajdonítsuk, se erőszakkal el ne ragadjuk. Inkább legyünk segítségére, hogy javait megtarthassa, amint mi magunkra nézve is hasonlót kívánunk. Ez egyúttal oltalom is a világ eszeseinek fortélya s csalafintasága ellen, akik végül is elnyerik megérdemelt büntetésüket.

Másodszor: hálát kell adnunk ezért.

Harmadszor: gyónjuk meg töredelemmel s bűnbánattal bűneinket.*

Negyedszer: könyörögjünk segítségért s erőért, hogy kegyesen éljünk s ezentúl Isten e parancsolatát megtartsuk.

***

Ez hát a tíz parancsolat négyszeres tárgyalása, amikor tankönyvnek, énekeskönyvnek, gyónókönyvnek és imádságoskönyvnek használjuk. Ezek segítségével magához kell térnie s imádkozáshoz fel kell buzdulnia a szívnek. De őrizkedj attól, hogy mindent vagy túl sokat végy egyszerre elő, nehogy lelkileg kifáradj. Továbbá a jó imádságnak nem szabad hosszúnak lennie, nem is kell azt elhalasztani,** hanem inkább legyen gyakori és bensőséges. Elég, ha egy részt, vagy akár csak egy felet veszel sorra,*** ha vele szívedben felcsiholhatod a buzgóság tüzét. Különben ez a Léleknek az ajándéka, Ő tanít meg minderre, ha szívünket összhangba hozza Isten igéjével és mentesülünk idegen dolgoktól s gondolatoktól.****

Apostoli hitvallás

Akinek van még ideje vagy kedve hozzá, az Apostoli Hitvallással is így tehet, s belőle is négyszeres koszorút fonhat. Az Apostoli Hitvallásnak a Szentháromság három személye szerint három főrésze, illetve cikkelye van, amint itt is és a Kátéban is így van felosztva.

Első hitágazat a teremtésről
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek s földnek Teremtőjében

Először: e szavaknál nagy fényesség ragyog fel szívedben, ha ugyan elfogadod. Mert röviden arra tanít, aminek elmondásához vagy megírásához minden száj s garmada könyv is kevés. Nevezetesen megtanít arra, mi vagy, honnan származol, honnan ered ég és föld. Vagyis, hogy Istennek teremtése, alkotása, teremtménye és műve vagy! Ez azt jelenti, hogy magadtól és magadban semmi vagy, nem tehetsz semmit, nem tudsz semmit és semmire sem vagy képes. Mert mi voltál te ezer esztendővel ezelőtt? Mi volt a föld és az ég hatezer esztendővel ezelőtt? Éppúgy semmi, mint semmi az, ami soha egyáltalán meg sem teremtetik. Mert ami te vagy, amit tudsz, ami a tied, amire képes vagy, az mind "Isten teremtménye", amint most száddal megvallod.

Ezért Isten előtt nem dicsekedhetsz mással, mint azzal, hogy semmi vagy, hogy Ő teremtett s hogy minden pillanatban semmivé tehet. Az ilyen világos látásról persze az emberi értelem semmit sem tud. Sok kiváló ember kutatta, hogy mi az ég, a föld, az ember és a teremtés - de nem találtak rá! E hitágazattól azonban megtudod - a hit mondja - hogy Isten teremtett mindent a semmiből. E hitvallás a lelkek édenkertje, hogy sétálgathassunk Isten művei között. - De hosszadalmas lenne erről írni.

Másodszor: hálát adok azért, hogy Isten jósága által a semmiből teremtettünk s naponta a semmiből tartatunk meg. Olyan drága teremtmény vagyok, akinek teste, lelke, értelme, öt érzéke van stb. és hogy minket úrrá tett a földön, halakon, madarakon, állatokon stb. (ide tartozik 1 Mózes 1-3. rész).

Harmadszor: gyónjuk és töredelemmel megvalljuk a mi tehetetlenségünket s hálátlanságunkat, hogy mi mindezt nem vettük szívünkre, nem hittük, meg se gondoltuk, fel sem ismertük, kevésbé, mint az oktalan állatok, stb.

Negyedszer: könyörögjünk igaz és szilárd hitért, hogy e hitágazat tanítása szerint ezentúl komolyan Teremtőnknek higgyük és tartsuk kegyelmes Istenünknek.

Második hitágazat a megváltásról
Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, stb.

Először: e szavaknál ugyancsak nagy fényesség ragyog fel s arra tanít, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia megvált a haláltól, noha a teremtés után Ádám bűne által annak prédájává lettünk s örökre el kellett volna vesznünk. Helyénvaló, hogy amint az első hitágazattal kapcsolatban magadat Isten teremtményei közé kellett sorolnod, s ebben ne is kételkedj, úgy itt is a megváltottak közé sorold magad s ne kételkedjél benne. Minden egyes szóhoz tedd oda azt a szócskát: "mi" (Urunk)! Tehát: Jézus Krisztus a mi Urunk, miérettünk szenvedett, miérettünk halt meg, miérettünk támadott fel, úgyhogy mindez a miénk és minket illet s hogy te beletartozol ebbe a "mi"-be, amint a szó maga is mondja.

Másodszor: szívünk szerint adjunk hálát ezért a nagy kegyelemért s örvendezzünk a megváltás felett.

Harmadszor: valljuk meg s gyónjuk meg mélységes töredelemmel, hogy Isten nagy kegyelmét milyen szégyenletes hitetlenséggel és kételkedéssel szoktuk fogadni. Mennyi mindent kell itt számbavenned! Menynyi bálványozást követtél el, amikor embereknél vagy babonában kerestél segítséget, avagy saját erődben és képességeidben bíztál. Mert mindez ellenkezik a megváltással!

Negyedszer: könyörögj, hogy Isten téged a Jézus Krisztusba, a te Uradba vetett igaz s tiszta hit által ezentúl mindvégig megtartson!

Harmadik hitágazat a megszentelésről
Hiszek a Szentlélekben stb.

Ez a harmadik nagy világosság arra tanít, hogy a Teremtő és Megváltó hol található a földön, hol lehet Vele találkozni, s hogy mi lesz végezetül mindeneknek a vége. Minderről sokat lehetne beszélni. Röviden ez a foglalatja: ahol a keresztyén Anyaszentegyház van, ott található a Teremtő Isten, a Megváltó Isten és a Szentlélek Isten, aki naponként megszentel a bűnök bocsánata által stb. Az egyház pedig ott van, ahol Istennek igéjét igazán hirdetik és vallják. Ennek kapcsán sokat gondolkodhatsz mindarról, amit a Szentlélek az Egyházban naponként végbevisz stb.

Adj hálát azért, hogy te is ebbe az Egyházba hívattál és jutottál!

Gyónd meg és valld meg töredelemmel, hogy mindezt figyelemre sem méltattad.

Könyörögj igaz, szilárd hitért, amely itt kitart és megmarad, amíg el nem jutsz oda, ahol örök maradásod lesz, ti. a halottak közül való feltámadás után az örök életben. Ámen.