A NASA bejelentette, hogy 2012-ben a Voyager-1
mégiscsak kilépett a csillagközi űrbe. Majd két évnyi adatelemzés után jutottak
a tudósok arra az eredményre, hogy minden körülményt figyelembe véve az
űrszonda valóban maga mögött hagyta a heliopauzát.
A Voyager–1 lett az első,
ember által készített eszköz, amely eljutott a csillagközi űrbe. A Voyager-1-nek számtalan izgalmas, érdekes felfedezést köszönhetünk. Amikor 1977-ben fellőtték, elsődleges küldetése a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálata volt. Az űrszonda számtalan képet készített a két bolygóról és holdjaikról, az emberiség először vehette szemügyre ilyen közelről a két gázóriást.
A szonda 1979-ben érte el a Jupitert, ahol bizonyosságot szerezhettünk arról, hogy a Földet leszámítva a Naprendszerben máshol is van vulkanikus tevékenység, mégpedig a Jupiter Ió nevű holdján. Hatalmas szenzáció lett az a felfedezés is, mely szerint az Európé jeges felszíne alatt folyékony, feltételezhetően vízóceán áramlik.
A Voyager-1 1980-ban találkozott a Szaturnusszal, ahol a bolygó gyűrűit, és a gázóriás Titán nevű holdját is közelről tanulmányozta. Ezután a szonda új pályára állt, a bolygóktól elszakadva a Naprendszer pereme felé folytatta útját. A Voyager–1 készítette az első
csoportképet is a Naprendszer bolygóiról. 1998. február 17-én a Voyager–1 maga mögött hagyta a Pioneer–10 űrszondát, ezzel átvette a Földtől legtávolabbi űrszonda címét. A Naphoz viszonyított sebessége másodpercenként 17 kilométer, vagyis óránként nagyjából 61 ezer kilométert tesz meg.
Kovács Rhewa Andrea