Az életünk tele van megpróbáltatással, aminek valamilyen formában, de muszáj megfeleljünk. A feladat nem egyszerű, de némi gyakorlással és erőfeszítéssel elérhetjük, hogy egy olyan sínen haladjunk tovább, ami nem a pusztulásba, hanem az életbe, teremtésbe visz. Olykor azt gondoljuk, hogy roppant egyszerű feladat az elme lecsendesítése. De miért van erre szükség? Egy pszichológusi analógiával élve, menjünk vissza egészen a hintalóig! Hogy lehet az, miszerint egy ártatlan, teljesen egész és boldog kisgyerekből idővel szorongó felnőtt lesz?
Az élet nem kegyes, mondhatnánk, de valójában az emberek azok, akik igazi mámorral gyötrik egymást, gyakran tudatlanul, saját frusztrációikat kiélve. A főnökök a felgyülemlett feszültségüket az alkalmazottakon töltik ki, akik hazamenve a családjukra zúdítják vagy magukban érlelik, ezzel emésztve fel a saját egészségüket. Az elme lecsendesítése ilyen körülmények között egy roppant nehéz feladat. A felnövekvő, digitális generációk azok, akiket úgy ismerünk meg, hogy a nap minden ébren töltött percében valami duruzsol a fülükbe.
Megy otthon a televízió, szól a zene, folyton beszélnek az ismerőseikkel, stb. Számukra az elme lecsendesítése felér egy igazi vesszőfutással. Az ilyen emberek, akik képtelenek csendben eltölteni néhány órát és csak magukra figyelni, jóformán rettegnek attól, hogy szabadjára engedjék a gondolataikat. Erre pedig mindenképpen szükség van az elme lecsendesítése során. Jó lenne, ha egyetlen gombnyomással kitisztulna a fejünk, de ez lehetetlen. Sok gyakorlással el lehet azt érni, hogy a légzésünkre koncentrálva semmi másra nem gondolunk, de mielőtt ez megtörténne, megannyi gondolat fog zsizsegni a fejünkben, amelyekkel meg kell tudnunk birkózni.
Az elme ugyanis a legváratlanabb helyzetekben dob fel olyan gondolatokat, amelyekre a legkevésbé sem szeretnénk fókuszálni. Érdemes ugyanakkor kidolgoznunk valamilyen megküzdési stratégiát, hiszen nem lehet egy életet úgy eltölteni, hogy folyamatosan eltereljük a figyelmünket. Az elme lecsendesítése, bár eleinte nehéz, de megéri, hiszen egy olyan nyugodt teret biztosít, amiben öröm lenni és megtanulhatjuk a bennünket érő negatívumok helyett a pozitív dolgokra figyelni, majd pedig lassan, lépésenként megteremteni azokat.