Ugyanolyan estének indult ez is mint a többi. Kicsit borongós volt az idő, a biztonság kedvéért elővettem az ernyőmet. Ekkor a sarok mögül izomautók tűntek fel. Kisvártatva egy zajos, főleg fiatalokból álló tömeg követte őket. Későre járt már, a kihalt utcán csak pár újságpapír kergetőzött. Alkalom kínálkozott tehát egy megmérettetésre. Valamiért már nem akartam annyira hazasietni, inkább észrevétlenül a tömeghez csapódtam és figyeltem az eseményeket.
Az izomautók rajthoz sorakoztak, az emberek ordítottak. Hirtelen nem tudtam eldönteni melyik a gyönyörűbb, ezen izomautók közül. Az adrenalin szinte tapintható volt a levegőben. Majd feldübörögtek a motorok és a két versenyző, mint a kilőtt puskagolyó rövidesen eltűnt a látómezőmből. Ekkor egy pillanatra mintha kívül kerültem volna téren és időn. A végét már nem vártam ki, épp elég izgalom volt ez nekem egy estére. Arcomon egy megmagyarázhatatlan elégedett, széles vigyor ült. A két gép küzdelme elevenen él bennem mind a mai napig. Nem csoda, hiszen fantasztikus izomautók voltak, amelyeket egyszer szívesen vezetnék én is.